Suifa: Az őrangyalok apokalipszise - regény

Kiadás éve: 2021 Oldalszám: 276 Borító: puhafedeles ISBN: 978-615-01-3246-4 Méret: 13×19,7 cm

Rövid tartalom

Tombol a Káosz a Földön, mindent elkövet, hogy visszafoglalja a bolygót, amit elvettek tőle a teremtés idején. Az emberiség szenved, hanyatlik az erkölcs, általános a céltalanság, kilátástalanság, izzik a gyűlölet, a kirekesztés, támad a keserűség és a nyomorúság, hogy aztán a megoldásért cserébe a megtört lelkek szövetségre lépjenek a gonosszal.

Ez a helyzet kapóra jön Lucifernek, aki társul a Káosszal, hogy valóra váltsa ördögi tervét. Isten őrangyalait támadja meg, hogy kikényszerítse a küzdelmet az égi világgal.

Lucifer, az Úr legelszántabb ellensége borzalmas tervet eszel ki, hogyan szakítsa el véglegesen az emberiséget az égiektől. Legfőbb célja, hogy bosszút álljon az Atyán a letaszíttatás óta elszenvedett gyötrelmekért. Mindent elkövet, hogy rávegye a Teremtőt a végső küzdelemre, ám a mennyeiek el akarják kerülni a háborút, hogy ne veszélyeztessék az így is sokat szenvedő emberiséget.

A három kalandvágyó angyal, Suifa, Amolen és Kerun újra felveszik a harcot a sötét erőkkel. A hét legfőbb arkangyalt lefoglalja az emberiség életében bekövetkezett károk elhárítása és a háborús készülődés, így az ifjú tudós angyal és a démonvadász nyomoznak Lucifer után, aki eltűnik, hogy ne kaphassák el, mielőtt végrehajtja borzalmas tervét. Az ifjak egymástól is elszakadnak, ez tovább bonyolítja az eseményeket, mire megszólalnak az égi harsonák, amik napokon keresztül jelzik, hogy elkezdődik az emberiség történetének legnagyobb háborúja.

Vajon megelőzhető a végső összecsapás?     

Részletek a könyvből

„Shofa és az anya etetni készül, bevesszük hát magunkat a konyhába, ahol Rufus Amerilla Giacondo Bolzani már egyedül ül a babaszékben. Tekintete anyja karcsú alakján pihen, a szája folyamatosan jár, mindenképp el akarja mondani, amit gondol és érez, de egyedül én értem, hogy épp a kapuban látottakról kérdezősködik. Nem mesélem el neki, hogy miért állunk minden alkalommal odakint, amikor a konvoj elhalad előttünk, de nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire érdeklődőn szemléli a világot.

Jó barátok vagyunk, rendszeresen követ a szemével, így jelzi, hogy tudja, merre vagyok. Sokat játszunk, szikrává alakulok, fényesőt bocsájtok rá, vagy szivárványgömbként szórakoztatom, olyankor kacag, és az ujjával bökdösi a pocakomat. Emberi formát még nem öltöttem, nincs értelme, hisz nem tudunk beszélgetni, ráadásul kiszolgáltatott lennék az angyali képességeim nélkül. Minden nap mesélek neki, szerintem már ismeri a mennyország minden zugát, de az angyalok társadalmának felépítését biztosan. A hetek csapatát szereti a legjobban, valószínűleg betéve tudja a nevüket, és azt is, hogy kik őrzik Atyánk trónját rémisztő állatok formájában. Michael a kedvence, nagyokat nevet, amikor kitárom a szárnyaimat, felfújom magam, dühös képet vágok, és lassú, zengő hangon kijelentem: Én vagyok Isten Oroszlánja!

„Sokat gondolkodott azon, mi vezetett idáig. Isten egyik első teremtményeként kiváltságokban részesült, elért mindent, ami csak lehetséges. Jó volt az Atyához tartozni, az alkotórészeként kikerülni a világba, ahol a teremtés csodálatos munkájában is részt vehetett. Emlékezett azokra az időkre, amikor a pillanatokat az újdonság iránti lelkesedéssel élte meg, együtt dolgoztak a művön, ami egyre jobban és jobban kiteljesedett. Okos ötletei révén csakhamar ki is emelkedett a többiek közül, egyik rangot kapta másik után, fáradhatatlan volt és mélységesen elkötelezett a Mindenható iránt, aki értelmet adott az életének.

Azután valami megváltozott. Épp a multiverzum akkori határainál hadakozott a Káosszal, hogy tovább tágítsa a fény által uralt teret, amikor a sötét anyag egyik hatalmas hulláma olyan hirtelen emelkedett elé, hogy alig tudott kitérni előle. Éjszínű mocsok fröccsent rá, de végül összes erejét bevetve kisugározta magából azt a mindent átható fényt, ami gátat szabott a Káosz sötétségének, és lehetővé tette újabb univerzumok létrejöttét. Felhólyagosodott teste gyorsan regenerálódott, elporladt öltözetét azonnal újrateremtette, óriási, hófehér szárnyai is úgy ragyogtak, mint régen, így megnyugodva tért vissza a mennyországba, bár megfogadta, hogy nem lesz ilyen óvatlan többé. Nem is történt ehhez hasonló eset, mert másképp alakultak az események.

Váltottunk már pár gondolatot is, most például arról, hogy mit enne szívesebben, így egy cinkos pillantásváltás után lelököm a spenótos üveget, hogy almapürét kapjon helyette. Az angyal ott segít, ahol tud.

Épp azon igyekszem, hogy jelezzek Shofának, adjanak neki még egy adagot, amikor Amolen szólít:

– Suifa!

Csak intek felé, hogy várjon, majd odasúgom Shofának, hogy figyeljen a picire, mert kimegyek.

– Amolen! – válaszolok a barátomnak, és már látom is, ahogy Kerun sátrában, a földön üldögélve várják a bejelentkezésemet. A negyedik mennyország lilás fényei sejtelmesen szűrődnek át a sátor lapján, rávetülnek szépséges vonásaikra, Kerun hófehér páncélját és szárnyát is beszínezik. A harci zaj, ami a Mennyei Sereg mindennapjait jellemzi, csak távolról hallatszik, hála az égnek, így nem kell kiabálnunk.

– Jól vagy? – kérdezi Amolen, ami nagyon jólesik, bár ahhoz vagyok szokva, hogy a dolgok közepébe vág.

Ezüstös fényudvara még mindig szokatlan számomra, de őt nagyon boldoggá teszi, mióta megkapta, már közvetlen hozzá is fordulhat bárki tanácsért, csak senki nem ismeri. Reménykedve várja az első bejelentkezőt, így most kihasználom az alkalmat, és következzen a reklám szünet: Forduljatok Amolenhez, ha tanácsra van szükségetek, ő a tudományok, filozófiai és vallási kérdések mestere! A neve Amolen!

– Ha a lelkem érdekel, nem, de ha minden más, akkor igen. Nehezen viselem a szomorúságot, tehetetlennek érzem magam – felelek Amolen kérdésére.

– Hogy van a védenced? Csinálja még… azt? – húzódik undorral Kerun szája lefelé, még most sem heverte ki a sokkot igazán, ami akkor érte, amikor nyáladzani látta a kicsit.

Amolen értetlenkedve néz hol egyikünkre, hol a másikunkra, nem ismeri a történetet.

– Most nem olyan feltűnő, mert állandóan az ökle van a szájában, így csak mellette folydogál – nyugtatom meg a barátomat, akinek kidülled a szeme, amikor eléri az információ.

 Kuncogok, mire Amolen megkérdezi:

– Kimaradtam valamiből?

– Egy halom nyál folyt ki a védencéből – vág Kerun olyan képet, hogy Amolenből kitör a nevetés.

Ekkor tudatosul bennem, hogy mit látok. 

– Amolen, mit keresel Kerunnál? Mi történt? – támadok rájuk, mert látom, hogy nehezen térnek rá arra, amiért hívtak. – Mibe keveredtetek már megint? Kerun, mi van, leálltak a kiképzések? – kapkodom a fejem ide-oda. – Ne csacsogjatok itt nekem, ki vele! – kiáltok rájuk, mert elkap a velem született aggodalom, annak is az agresszívebb fajtája.

– Nyugodj meg! Nem tettünk semmit, másról van szó – mormolja Kerun.

Talán a járvánnyal kapcsolatosan romlik helyzet, vagy fokozódnak a társadalmi problémák – találgatom magamban, ahogy barátaim komoly arcát fürkészem.

– Ezek is fontos dolgok, de van valami, amiről nem tudsz – válaszol Amolen a gondolataimra. Már nem perelek érte, megszoktam.

– Akkor most elmondjátok, vagy megvárjátok, míg átfuttatom az agyamon az összes lehetőséget? – csattanok újra, mert egyre inkább az az érzésem, hogy kerülgetik azt a bizonyos forró kását.

– Az őrangyalokról van szó. A megfigyelők felfedeztek egy egészen szokatlan dolgot. Az egyik Kapcsolat légióban szolgál Daden barátom, akitől a keresőrúnát kaptam annak idején. Izgatottan jött el hozzám tegnap este – fejti ki Amolen, de még mindig nem a lényeget.

– És? – érdeklődöm elhatalmasodott rossz érzéseim közepette.

– A legutóbbi műszakjában kevesebb őrangyal jelentkezett be náluk, máskor alig szokták bírni az iramot. Javasoltam, hogy vessük be a keresőrúnákat, nézzük meg néhányukat, hogy mi történt.

– Kitől kértél erre engedélyt? – förmedek rá. – Csak azt ne mondd, hogy keresőrúnákat loptatok! – kapok a fejemhez kétségbeesetten.

– Jól van, hát kölcsönvettünk párat, de nem buktunk le – horgasztja le fejét Amolen, úgy sejtem, csak nekem produkálja magát, hátha megnyugtat, ha azt hiszem, hogy megbánta.

– Hagynod kellene, hogy elmondja, mit találtak – mordul rám Kerun, úgy védi Amolent, mintha nem ő lenne a szabályok legfőbb őrzője.

Ettől lehiggadok, nyilván oka van ennek a pálfordulásnak. Azért nem esik jól, így gondolatban jól összekócolom a vörös bozontját. Lássuk így is olyan nagylegény vagy-e! – ér fülig a szám elégedetten, jól kiélvezem kicsinyes bosszúmat, majd Amolenre pillantok. Sajnos pontosan tudja, hogy mit csináltam, hiszen belém lát, de nem árul el, úgy folytatja, mintha mi sem történt volna.

 – A gond az, hogy a Daden által felsorolt őrangyalok jelentős részét nem találtuk meg. Egyszerűen eltűntek – mereszti rám hatalmas, zöld szemeit.

– Mi az, hogy eltűntek? Vagy itt vannak, vagy odafent! Nincs más lehetőség! – pattanok fel a bokor mellől, ahová leguggoltam a kertben, hogy zavartalanul beszélhessünk.”

Az Úr tanácskozást hívott össze, ahol minden elsőként született angyal megjelent. Páran rácsodálkoztak, többen meg is jegyezték, milyen különleges feketén fénylő tekintete, amit viccesen elütött azzal, hogy igazán ez illik hozzá és az éjszakát uraló Hajnalcsillag névhez. Szégyellte bevallani, hogy majdnem a Káosz áldozatává vált, és bosszankodott, amiért ezt a változást nem vette észre, de impulzív, mindig újat kereső természete okán egyébként is megszokták tőle, hogy gyakran változtatta a külsejét, így nem firtatták a dolgot. Az Atya ekkor jelentette be a meglepetést, miszerint jutalmul a legutóbb végzett kifogástalan munkájáért, amivel jelentősen megnövelte a multiverzum területét, kinevezi őt a Föld felügyeletére. Társai mosolyogva vették körbe, Michael szóvá is tette, hogy ő reménykedett a tisztség elnyerésében, de nem bánta, hogy másképp alakult, mert kétségkívül Lucifer volt az, aki ezzel megérdemelten vált a leghatalmasabb és legkiválóbb angyallá az Elsők rangsorában.

Lucifer azonban nem így gondolta. Lassan, szinte észrevétlenül tört fel, és egyre erősebbé vált benne az érzés, hogy nem erre született. Napokig gyötrődött, nem tudta elképzelni, hogy ő, aki galaxisokat és univerzumokat alkotott, mostantól csupán felügyeljen egy bolygót és a hozzá képest kétségtelenül alantasnak számító lényeket, akiket Isten mindenki fölé helyezett. Nem is értette, hogyan pazarolhatná a tehetségét erre, amikor bizonyítottan többre képes. Nagyon úgy nézett ki, nemcsak többre, de legalább arra, amire a Teremtő, sőt, meggyőződése szerint időnként felül is múlta az Atyát, hiszen nélküle nem léteztek volna például a csillagködök, hogy ragyogóbbá tegyék az égi világot. A dimenziókapuk odarejtése is az ő ötlete volt, ez jelentősen megkönnyítette közlekedést az egyre terjedelmesebbé vált világmindenségben.

Először legjobb barátját, Belail arkangyalt kereste meg. Elmesélte neki, miként érez, mennyire bántja, hogy tulajdonképpen lefokozást kapott kitüntetésként. Belail azonnal egyetértett vele, megalázónak nevezte a feladatot, és hosszasan sorolta Lucifer érdemeit, amik indokolták, hogy ne szolgálja az utána teremtett, a rangsorban nyilvánvalóan alatta álló embereket. Bár nagyon meggyőzőnek tűnt, Lucifer még nem volt igazán tisztában az érzéseivel. Beszélt több angyallal is erről, elsorolta nekik Belail érveit, és ekkor fedezte fel új adottságát. A mások által éjsötétként leírt tekintet szinte megbabonázta azokat, akikkel beszélt, habozás nélkül osztották a véleményét, sőt biztosították arról, hogy mindenben mellette állnak, ha nem akarná elfogadni a feladatot.

A köréje felsorakozott segítő erő meggyőzte arról, hogy igaza van, Belail is egyre vehemensebben buzdította az ellenállásra, így eldöntötte, megszervezi a lázadók seregét. Addigra kész is volt a terve, miképp tudja megtartani, sőt növelni addigi pozícióját. Összehívta az angyalok azon légióit, akik a fennhatósága alá tartoztak, hosszú beszédet tartott előttük, részletesen elmesélte addigi tetteit, miközben gondosan ügyelt arra, hogy a tekintete összefonódjon a lehető legtöbb angyal tekintetével. Egyként álltak mellé a lázadás szervezésében, nem volt köztük senki, aki megkérdőjelezte volna az igazát, vagy elébe helyezte volna az Isten iránti hűséget. Aztán kitört az égi háború, a csata, a keserves küzdelem, amikor angyal angyalra támadt, fény a fény ellen küzdve szégyenítette meg az égi világot, meghazudtolva ezzel annak alapvető létét és céljait. Ám Lucifert akkor már csak a hatalom érdekelte, amit meg akart szerezni. A végén viszont sokan elpártoltak mellőle, még idejében visszakoztak bízva az Úr irgalmában, amit el is nyertek. Ha sikerült volna legyőzni az Atya seregeit, most nem kellett volna e fölött a táj felett repkednie órák óta, hogy felderítse azt, ami hasznukra lehet a terve megvalósításában.”

Vélemények

"Bevallom, már azóta vártam Az őrangyalok apokalipszisének kéziratát, hogy befejeztük az Angyalnak születtem című könyv szerkesztését, hiszen olyan csavaros befejezése volt az első résznek, hogy azonnal szerettem volna olvasni a folytatást. Amikor végre megérkezett, félretettem minden más munkámat, és úgy vetettem bele magamat az olvasásba, mint a kisgyerekek a karácsonyi ajándék kibontásába.

Természetesen most sem csalódtam, hiszen a történet érdekfeszítő, magával ragadó, fordulatos, érzelmekkel teli, a leírásai alapján pedig szinte ott éreztem magamat a helyszíneken. Külön köszönöm Nellynek, hogy most is megfűszerezte a leírtakat az ő egyedi és imádni való humorával."
Mosolygó-Marján Erzsébet
szerkesztő, korrektor
"Tényleg szuper volt! Imádtam! Nagyon élveztem és nem tudtam letenni. Szóval "egy szuszra" kiolvastam. (Bár már előre sejtettem, hogy így lesz!!) Ami igazán meglepett az a vége volt. Nagyon jó lett a befejezése, nem várt fordulatot hozott - legalábbis nekem. Nagyon várom a folytatását!!"
"Alig vártam,hogy elolvashassam a második kötetet. Az első részhez hasonlóan szintén tele volt kalanddal, humorral és nem várt fordulattal. Nekem legfőképp a történet végi csattanó tetszett, ami teljesen váratlanul ért. Én személy szerint csak ajánlani tudom a könyvet mindenkinek."
"Boldog békés új évet kívánok sok szeretettel. Köszönöm hogy vagy Nekem, a második könyvet olvasom, de sajnos nehéz letenni. ❤️🙏."
"Imádom minden betűjét. ❤️"
"Addig nem szerettem volna megvenni a folytatást, míg az első részt nem olvasom el. Ez az akadály már elhárult, és most csak szidom magam a butaságomért! Hihetetlen élmény volt a könyv, és nagyon szeretném a folytatást."
"Nagyon csodálatos olvasmány volt, hálás vagyok érte. Már várom a következő könyvet. 🙏 Köszönöm szépen Suifa, segített a gyászban."
"Itt zajlik. Most. Több és nehezebb harc, mint amit képzelünk. Sírok, mosolygok, és mivel átérzem, félek az emberiségért. Gyönyörű könyv Az őrangyalok apokalipszise is!! 😇😇❤"
"Óriási csatornázásokat végzel az ősforrásból. Kiválasztott vagy, aki a művein keresztül segíti mindazokat, akik nem feledkeztek meg mennyei származásukról, és mélyen hisznek a gondviselésben. A mostani időszak az emberiséget igencsak megviseli. Nagyon sokan távoznak közülünk, nincs olyan ember, akit így vagy úgy ne ért volna veszteség. Leírtad, szebben és mélyrehatóbban, mint most én.

Sokan végzünk önvizsgálatokat, és az a megszokott, mesterséges biztonságos világ, mely oly természetesnek tűnt mindeddig, kezd szétfoszlani, a bizonytalanság megrendítő érzését csakis bizalommal és hittel lehet feldolgozni.

A könyveidben a segítségeddel emlékezünk Égi otthonunkra, választott életutunkra és arra, hogy miért épp a mostani időszakot választottuk a leszületésünk és fejlődésünk szempontjából. Nagyon hálás vagyok neked, mert hitet és erőt adsz mindannyiunknak, hogy megértsük mindennapjainkat, emberhez méltó életet élhessünk úgy, hogy tudjuk, a "Mindenható" számít ránk.❤"
„Az egész könyvnek olyan "angyal illata" van, kedves, bájos humorú, és még a borzalmakat leíró részek ellenére is úgy éreztem magamat, mintha az Atya szeretetében fűrdőznék, vagy mintha egy bárányfelhőn lebegnék... nehéz ezt igazán leírni-megfogalmazni, de talán a leginkább a "kellemes" szó a legkifejezőbb rá számomra, ahogyan ő ír.”