– Az adrenalin vagy epinefrin a mellékvesevelő által termelt hormon és neurotranszmitter. A szimpatikus idegrendszer hatását közvetíti, vagyis egy szimpatomimetikum, az üss vagy fuss reakció kulcshormonja, ami…

– Nem ütlek meg – vágott közbe Kerun. – Bár néha nagyon idegesítő vagy. Van nekünk olyan mellékmicsodánk?

– Az most nem számít, mondd már, mik a hírek? – türelmetlenkedett Amolen.

– Lucifer visszatért – mondta Kerun, és leereszkedett az alacsony asztalka mellé, ahol a fegyvereit szokta tisztítani.

– Meg akarsz ölni?! – ugrott fel Amolen. Hatalmas zöld szemei akkorára kerekedtek, hogy Kerun szinte csak azokat látta a kivetült képen. – Jó dolog az adrenalin, de ekkora adaggal akár végezhettél is volna velem! – meredt a barátjára.

– Nem viccelek. Ma hajnalban született újjá, démonvadász lett belőle, és én kaptam a feladatot, hogy szemmel tartsam, hátha készül valamire – hadarta Kerun gyorsan, hogy egyszerre zúduljon Amolenre minden tudnivaló, hátha megnyugszik utána.

– Az lehetetlen! Hiszen üdvözültek! Onnan nincs visszatérés! – körözött veszettül Amolen a mennyezet alatt.

– Atyánk visszaküldte, valószínűleg az összes bukottat is.

– Biztos vagy benne, hogy ő az?

– Az arca ragyogása százszor erősebb, mint akkor, amikor rávilágított Atyánkra a sivatagban – bólintott Kerun.

– Értem – higgadt le Amolen hirtelen, és visszahúzódott a kandalló mellé. – A kérdés csak az, hogy mi a célja vele?

– Senki nem tudja. Ezért kell figyelnem őt. Már járt az Akashában, azután eltűnt előlem, csak most tért vissza. Nagyon úgy néz ki, hogy minden valaha megszerzett tudását és képességét visszakapta, de nem érzek veszélyt vele kapcsolatban – készülődött Kerun újra, mert nem akarta Lucifert túl sokáig magára hagyni.

– Jelentettél már róla? – kérdezte Amolen.

– Még nem. Ha nincsenek rossz szándékai, csak gyanúba keverném – felelte Kerun.

– Látni akarom! – suttogta Amolen. – Holnap átmegyek hozzád, találkoznom kell vele! Kiderítjük, mi folyik itt, ne aggódj, csak maradj mellette! Nem szóltál erről Suifának, ugye?

– Eszemben sincs. Majd eldöntjük, mi legyen – szólt Kerun, és kilépett a sátorból.”