Suifa: Szökés a Mennyországból

Suifa: Szökés a mennyországból - regény

Kiadás éve: 2023 Oldalszám: 272 Borító: puhafedeles ISBN: 978-615-01-7800-4 Méret: 13×19,7 cm

Akció!
A lélek könyve – Szökés a mennyországból – 4. rész előrendelés
~~5400 Ft~~ 4800 Ft Megrendelem

Rövid tartalom

Létezik Istennek egy mindennél erősebb fegyvere, de őt egyedül az ember hívhatja le magába. Ám a földlakók elfordulnak az égiek világától, megtagadják az egyetlen erőt, Istent, aki meg tudná védeni őket a gonosz soha nem tapasztalt támadásai ellen, így ez a segítség nem juthat el hozzájuk. Hagyni kellene elpusztulni az emberiséget a szabad akarat törvényének megtartása miatt, vagy megszegni újra minden mennyei szabályt, és akarata ellenére is kiszabadítani őt a Káosz mindent elsöprő hatalma alól? Suifa, az őrangyal, Amolen, a tudós angyal és Kerun, a démonvadász nem haboznak, teszik a dolgukat, amire az Úr teremtette őket. De mit szólnak ehhez a lélekbírók, akiknek a feladata a világmindenség feletti bíráskodás, az egyensúly megteremtése a jó és a rossz között? Vajon most is elkerülhető a büntetés?

A Káosz nem tűri tétlenül a fia elvesztését, sem azt, hogy Lucifer és a bukottak visszakerültek a mennyországba. A kétmilliárd megtisztított lélek elvesztésén sem tudja túltenni magát, ezért léte leghatalmasabb támadását indítja el az emberiség és gyűlölt ellensége, az „Isten” ellen.

Beteg társadalmak, korlátlan egyeduralmak, erkölcsi fertő, megosztás, gyűlölködés, elidegenedés, növekvő szegénység és kiszolgáltatottság, ínségek, járványok, erőszak, háborúk, természeti katasztrófák szolgálják a féktelen ámokfutást, ráadásul szaporodnak, sőt egyre gátlástalanabbá válnak a démoni zaklatások. Az emberek elkeseredésükben nem lelnek vigaszra, a remény úgy bujkál előlük, mintha az Úr nem tette volna kötelezővé a létezését. Istent tartják mindezek okozójának, mert a sötét erők élnek a legfőbb fegyverükkel, elhitetik az emberekkel, hogy nem léteznek.

Van-e mód a Káosz megállítására, akinek kész a terve a világuralom megszerzésére?

A jó és a gonosz erők végső harcának közeledését mutatja, hogy elszaporodnak a gyilkosságok, főként a jelentéktelen okokból elkövetett emberölések. Gyakorivá válnak a hirtelen és váratlan halálesetek, az emberek elutasítják a vallási tanításokat, egyre többen oltják ki az életüket a megpróbáltatások miatt. Hódít a kábítószer és az alkohol, a gyermekek pedig tele vannak haraggal. Nagyon sok földrengés és vihar pusztít, az esővíz ártalmassá válik. Háttérbe szorul a jótékonykodás, előtérbe viszont az erkölcstelenség, ellenségeskedés. A becstelen emberek érvényesülnek, nem számít, hogyan és milyen áron jutnak vagyonhoz, a becsület gúny tárgyává válik, a bizalom, a jócselekedet szinte eltűnik. A tudományt tekintik szentnek a hit helyett, soha nem látott mértékű kísértések, vagyis démoni támadások árasztják el a világot.

Részletek a könyvből

✤A Teremtő tekintete✤

„Isten egyetlen társa egykor a magány volt. A Föld, az angyali és emberi lelkek, a mennyország, az univerzum és a multiverzumok megteremtése után az élettől nyüzsgő világok elfeledtették vele ezt az érzést, ami megint olyan erővel tört rá, mint akkor, amikor először döntött úgy, hogy szembeszáll a sötétség mindent maga alá gyűrő hatalmával. Ismerte a tombolni és pusztítani akaró iszonyatos erőt, ami most könyörtelenebbül fenyegette alkotása legszebb ékkövét, mint valaha. A Mindenható létezése groteszk fintorának tűnt, hogy épp neki volt köszönhető a vég ilyen sebesen száguldó közeledése, mert szabad akaratot adott a teremtményeinek, akiket a Káosz befolyása végül ellene fordított. Nem vették észre, hogy mindezzel a saját sírjukat ássák, élve temetik el magukat, miközben a szabadságuk örökre elveszik.

✤A jel✤

„Firuz észlelte először a különös lángokat. Szantálfa és tömjén illata töltötte be a szentélyt, az ablak résein beszűrődött az óceán kesernyés, sós lehelete. Ebben a kápolnában a szent tüzet sűrűn rakott kavicsfal különítette el a hívőktől, leválasztott folyosóként, két oldalról ölelte át a kis helyiséget, ahol a szolgálatát teljesítette. Firuz fekete szeme ijedten villant a fehér maszk felett, körbepillantott a falba épített apró réseken, de most épp senki nem figyelte a szertartást, amikor a nap utolsó, ötödik adag fáját helyezte el az örökké égő oltáron. Sötét haja nedvesen tapadt izzadtan csillogó homlokához, zaklatottan hajolt közelebb a tűzhöz, hogy lélegzetét visszafojtva jobban szemügyre vegye, megszakítva ezzel a titkos nyelven elkántált himnuszok sorát, amiért bizonyára megfeddné Gorgin, a rend főpapja, aki valószínűleg már békés álmában rója a poros utakat azon a meleg vidéken, ahonnan ide kényszerültek menekülni a hitüket támadók elől.

Tovább olvasom

A világmindenségben egyedül Isten az, akinek nincs kihez imádkoznia, pedig most igen nagy szüksége lett volna rá. A magány újbóli felbukkanása egészen a második mennyországig űzte őt, ahol a gondolataiba merülve üldögélt a csillagközi tér határán. Tündöklő alakja megtörte a szint ezen részén honoló sötétséget, hófehér haja, leple és szakálla, energialényének a bőre alól is kivilágló ragyogása fénybe borította az előtte elterülő, mások számára beláthatatlan tér egy részét. Tekintete éles fénysugárként hatolt be az űrbe, először a Föld felé indult, majd elhaladt a Hold mellett, és a Nap felé vette az irányt. Körbefutott a hatalmas csillag körül, kikerülte a bolygókat, szlalomozott az útjába kerülő aszteroidák, törpebolygók, üstökösök, meteorok között, aztán kilépett a Naprendszerből. Átvágott a csillagközi téren, rávillant a csillagködökre, átsuhant a csillagok sűrűjén, elhagyta a Tejútrendszert, és belépett az intergalaktikus térbe. Galaxisok százmilliárdjai közt siklott tovább, mire kijutott az univerzumból, onnan egyenesen a multiverzum jelenlegi határait védő energiafalat célozta meg, melyen túl már ősellensége, a Káosz mocskos, végtelen tengere tobzódott. Látni akarta őt, mielőtt végleg egymásnak feszülnek. Nem hagyom, hogy újra csak ketten létezzünk, mint az idők kezdetén, amikor először összecsaptunk! – szögezte le magában határozottan.”

Tovább olvasom

A kékes lángok úgy táncoltak a hasábokon, mintha beszélni akartak volna, ide-oda lebbenve csaptak egyre feljebb és feljebb, miközben a tűz illata is megváltozott. Határozottan mondani akar valamit – ingatta a fejét Firuz hitetlenkedve, majd lassú mozdulattal egyenesedett fel, nehogy megzavarja az egyetlen Isten ragyogását, dicsőségét, fényességét jelképező tüzet és a mantrákkal életre keltett égi erőket, akik ilyenkor részt vettek a szertartáson. Szólnom kell Gorginnak! – kapott a fejéhez kétségbeesetten. Egyedül, ebben a kései órában, ez meglehetősen megoldhatatlan feladatnak tűnt, hiszen a szolgáló papok mind arra esküdtek fel, hogy a tüzet soha nem hagyják őrizetlenül. Az elmúlt közel három évezred alatt végig így tettek, ennek köszönhetően ment híre a világban a családjából és rokonságából álló nemzetségnek, amit egyszerűen csak a Szent Tűz Rendjeként emlegettek.

Firuz egyre idegesebben topogott mezítlábas talpával a hideg köveken, ami nem volt szokatlan számára, hiszen a templomaik világszerte ilyen egyszerű, díszítetlen kövekből készültek, ezért is volt számukra első pillantásra szimpatikus az elhagyott kolostor, ahová beköltöztek ideérkeztükkor. Érezte, hogy mielőbb cselekednie kell, ezért lehunyt szemmel elrebegett egy imát az égiek felé, amiért kénytelen pár percre elhagyni őket, majd óvatos meghajlások közepette hátrálni kezdett a szent terület széle felé, ahol a papucsa állt. Belelépett a hegyeskés orrú, bőr lábbelibe, felhajtotta hófehér fejfedőjére az arcát elrejteni szolgáló fátylat, és patyolatszín köpenyében surrogva suhant végig a szűk folyosón, miközben a fal lyukain át a kék lángok fel-felvillanó fényét figyelte. A kápolna ajtaján kilépve aztán futni kezdett, meg is botlott az egyenetlen talajon, mert a holdat hatalmas felhők takarták, ő pedig nagy sietségében elfelejtett mécsest magához venni. A sós levegő illata megnyugtatta, így kevésbé lihegve ért a termetes kövekből épített kunyhóhoz, hogy bekopogjon a robusztus faajtón.

Gorgin úgy nyitott ajtót, mint aki várta az éjjeli látogató érkezését. Őszes haja rendezetten simult a homlokára, még a köpenyét is viselte alsó ruházata felett, szóval egyáltalán nem tűnt úgy, mintha álmából verték volna fel.”

Vélemények

"Nem lehet tudni, mikor és kinek a kezébe kerül. Amit leírtál, az történelem. Ezer év múlva ebből tanulnak, ha értenek még magyarul... Megtiszteltetés volt elolvasni ezt az isteni fohász szárnyalásának magasságába emelő művet.”

Arany László

"Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz ez a könyv, és abban is biztos vagyok, hogy nagyon tanulságos lesz. És egy kicsit talán félek is tőle, mert szembe kell néznem a valósággal, és önmagammal is. De a segítség mindig olyankor érkezik, amikor a legnagyobb a kétségbeesés, ezért van bennem bizalom is. Mert a fény legyőzhetetlen!!"

Kolozsvári Tibor

"Nagyon várom már. Köszönöm az előzőeket. Nagyon tetszettek.”

Bátyi Erika

Suifa Könyvek