A kékes lángok úgy táncoltak a hasábokon, mintha beszélni akartak volna, ide-oda lebbenve csaptak egyre feljebb és feljebb, miközben a tűz illata is megváltozott. Határozottan mondani akar valamit – ingatta a fejét Firuz hitetlenkedve, majd lassú mozdulattal egyenesedett fel, nehogy megzavarja az egyetlen Isten ragyogását, dicsőségét, fényességét jelképező tüzet és a mantrákkal életre keltett égi erőket, akik ilyenkor részt vettek a szertartáson. Szólnom kell Gorginnak! – kapott a fejéhez kétségbeesetten. Egyedül, ebben a kései órában, ez meglehetősen megoldhatatlan feladatnak tűnt, hiszen a szolgáló papok mind arra esküdtek fel, hogy a tüzet soha nem hagyják őrizetlenül. Az elmúlt közel három évezred alatt végig így tettek, ennek köszönhetően ment híre a világban a családjából és rokonságából álló nemzetségnek, amit egyszerűen csak a Szent Tűz Rendjeként emlegettek.
Firuz egyre idegesebben topogott mezítlábas talpával a hideg köveken, ami nem volt szokatlan számára, hiszen a templomaik világszerte ilyen egyszerű, díszítetlen kövekből készültek, ezért is volt számukra első pillantásra szimpatikus az elhagyott kolostor, ahová beköltöztek ideérkeztükkor. Érezte, hogy mielőbb cselekednie kell, ezért lehunyt szemmel elrebegett egy imát az égiek felé, amiért kénytelen pár percre elhagyni őket, majd óvatos meghajlások közepette hátrálni kezdett a szent terület széle felé, ahol a papucsa állt. Belelépett a hegyeskés orrú, bőr lábbelibe, felhajtotta hófehér fejfedőjére az arcát elrejteni szolgáló fátylat, és patyolatszín köpenyében surrogva suhant végig a szűk folyosón, miközben a fal lyukain át a kék lángok fel-felvillanó fényét figyelte. A kápolna ajtaján kilépve aztán futni kezdett, meg is botlott az egyenetlen talajon, mert a holdat hatalmas felhők takarták, ő pedig nagy sietségében elfelejtett mécsest magához venni. A sós levegő illata megnyugtatta, így kevésbé lihegve ért a termetes kövekből épített kunyhóhoz, hogy bekopogjon a robusztus faajtón.
Gorgin úgy nyitott ajtót, mint aki várta az éjjeli látogató érkezését. Őszes haja rendezetten simult a homlokára, még a köpenyét is viselte alsó ruházata felett, szóval egyáltalán nem tűnt úgy, mintha álmából verték volna fel.”