Angyalnak születtem 1. rész – A mennyország könyve

Leírás

Gyere velem, éljük át együtt a kalandot! Elvezetlek a mennyország különböző szintjeire, megismerheted, hogyan élünk mi angyalok. Megtudhatod, mekkora erők csapnak össze a tudtotokon kívül azokban a dimenziókban, amiket nem érzékeltek, és betekintést nyerhetsz az űrkutatás legújabb találmányaiba, elméleteibe is, ha elolvasod ezt a humorral fűszerezett angyali históriát. 

Részlet a könyvből:

Felvirradt hát a nap, ma hagyom el a mennyországot. Nem vagyok tőle boldog. Ezt még magam előtt is szégyellem, abba meg bele sem merek gondolni, hogyan vélekedik erről az Ezüst Fény angyala, aki persze mindenhol jelen van. Nem a munkám az oka, ezt neki is tudnia kell. Amolen és Kerun miatt aggódom, nem tudom, merre viszi őket ez a nyomozás. Remélem, nem esik bajuk. Épp a függönyöket húzom szét, amikor egy szivárványszín szárnyú angyalt látok közeledni az ajtóm felé. Ilyenek szolgálnak az Örömök Kertjében, ahol a lelkek tartózkodnak – villan át az agyamon, ahogy rajtafelejtem a szemem vágyaim legfőbb célján, a szivárványszárnyon. Magamra kapom a köntösömet, körbepillantok a szobában, majd az ajtót nyitnám, de semmi szükség rá. Megint magától nyílik.

– Suifa vagy, ugye? – kérdezi az előttem álló fehér leples angyal, selymesen meleg hangja csökkenti bennem egy kicsit az indulás izgalmát. – Gyere velem!

– Hová megyünk? – próbálkozom, nem tudom, szokás-e ilyenkor kérdezősködni. Talán elnézi nekem, végül is ma hajnalban lettem csak egynapos.

– Hamarosan beindul a szülés, igyekezz! – feleli sürgetően, majd gyönyörű szárnyát kitárva azonnal fel is röppen, és a toronyváros sűrűje felé indul.

Követem, közben újra megbámulom a tejfehér épületeket, a zöldellő szinteket, a mellettünk minden irányba elhúzó fehér és színes angyalokat, még a türkizkék eget is. Némán búcsúzkodom, ki tudja, mikor járok újra errefelé. A felkelő naptól nem, vele a Földön is találkozom.

A csipkepalota lépcsőjén landolunk, közvetlen a kaput őrző szivárvány fényangyalok előtt. A díszítések újfent lenyűgöznek, a kertből áradó milliónyi rózsa illatát is magamba szívom. Sok időm nincs erre, mert kísérőm belép a kapun, így én is utánamegyek. Biztos itt vár a lélek, megismerkedünk, mielőtt leszületik – találgatom jövetelünk célját. Az előcsarnokból rögtön egy oldalszárnyba megyünk, megcsodálni sincs módom a gyönyörűséget, ami a palotába lépve fogad. Annyit azért észlelek, hogy az áttetsző falak belülről varázslatos fényözönnel árasztják el a lépcsőházat, ami az emeletekre vezet. Felpillantva olyan távolinak tűnik a legfelső szint, hogy alig látom. A lépcső mellett, egy ajtón belépve jutunk a terembe, ahol többen is várnak bennünket. Jó, hogy bennünket, az enyhén szólva is túlzás. Kígyózó sorok állnak számtalan hatalmas bejárat előtt, ahol csupa olyan őrangyal várakozik, mint én. Kísérőm búcsút int, miután beigazít az egyik sorba, és távozik.

Na, szép! Hiába az alapismeretek, az azért a valóságban mégis megdöbbentő, amikor angyalok tömegei indulnak el, hogy csatlakozzanak egy-egy leszülető lélekhez. Hát ezért volt olyan óriási ez az épület, csak az egyik oldalszárnyában több tízezren szobrozunk ebben a pillanatban. Azt pedig, hogy hány van neki, és milyen gyakran váltják egymást bennük a csoportok, elképzelni sem tudom. Megbököm az előttem álló angyal vállát:

– Voltál már lent?

– Ez az ötödik alkalom – fordul felém a társam, aki bizonyára már rutinosan lépked előre az előttünk végtelennek tűnő sorban. Neki is fehér mindene, kivéve vállára omló, kékesfekete haját. Mosolygós, kedves angyalnak tűnik, ezért úgy döntök, kérdezősködöm egy kicsit.

– Én először megyek, tegnap születtem. Mi történik most velünk? Hogy jutunk le a Földre? Egy Átjáró van az ajtó mögött?

Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 288
Borító: puhafedeles
ISBN: 978-615-01-0470-6
Méret: 13×19,7 cm