Suifa: Angyalnak születtem - regény

Kiadás éve: 2021 Oldalszám: 288 Borító: puhafedeles ISBN: 978-615-01-0470-6 Méret: 13×19,7 cm

Rövid tartalom

Jártál már a mennyországban? Igen, csak nem emlékszel rá.

A történet, amit elmesélek a mennyország három legifjabb és legbátrabb angyaláról, talán felidézi az emlékeidet, hogy az a világ az, ahol többször megfordultál már, és ahová tartozol.

Gyere velem, éljük át együtt a kalandot! Elvezetlek a mennyország különböző szintjeire, megismerheted, hogyan élünk mi angyalok, miként végezzük a munkánkat a mai világban odafent és idelent. Megtudhatod, milyen módon harcolunk értetek, és mekkora erők csapnak össze a tudtotokon kívül azokban a dimenziókban, amiket nem érzékeltek.

Suifa vagyok, a mennyország egyik legifjabb angyala. Több százezer angyaltársammal együtt jöttem a világra, közülük kettővel már az újoncoknak tartott előadáson összebarátkoztam, mielőtt kiderült volna, hogy melyikünkből milyen angyal lesz.

A besorozás szertartását követően úgy döntöttünk, hogy nem válunk el egymástól örökre, mert én őrangyalként a Földön végzek szolgálatot, Kerunt, akiből démonvadász lett, a negyedik szintre, a Mennyei Seregbe osztották be, míg Amolen tanácsadó angyallá vált, akinek a légiója a hatodik mennyországban található. Amolen ezért kitalálta, hogyan láthatjuk és hallhatjuk bármikor egymást. Már ezt sem lett volna szabad megtennünk, de a barátságunk sajnos nem merült ki a rendszeres csevegésben.

A besorozásunk után Raguel főangyal, a mentorunk körbevezetett bennünket a mennyország szintjein, hogy mindenki elfoglalja a helyét a saját légiójában, és már akkor elindultak azok az események, amik odavezettek, hogy belekeveredtünk egy nagyon veszélyes kalandba, megszegtük a mennyország összes szabályát, mert Amolen, az én tanácsadó angyaltársam nem bírt a kíváncsiságával.

Az, hogy vadászkutyaként követtük a nyomokat, nagy bajba sodort bennünket, sőt a mennyországot és a Földet is, mert egyedül vettük fel a harcot a lelkeket megszerezni akaró gonosz erők ellen, akik az idők kezdete óta mindent elkövetnek, hogy bejussanak a felsőbb régiókba.

Suifa az őrangyal, Amolen a nagy tudású tanácsadó angyal és Kerun a démonvadász nem habozik megszegni a szabályokat, amikor veszélyben érzi az emberiséget. Az angyalok társadalmának katonás rendjében ez súlyos büntetést von maga után, ám ez nem gátolja meg őket abban, hogy harcba szálljanak a sötét erőkkel.

Ez a történet neked szól, ha érdekel az angyalok élete, szeretnéd megismerni a mennyország hét szintjét, kíváncsi vagy az űrkutatás rejtelmeire, vagy arra, hová kerülnek a lelkek, amikor elhagyják a földi életet. Megismerheted a mennyország legfőbb ellenségeit, akikkel időtlen idők óta harcban áll az emberiséget védelmező égi világ.

 

Részletek a könyvből

✤Suifa megérkezik a szállására✤

„A palotához érve Raguel azonnal kiadja azt a parancsot, amit egyáltalán nem akarok hallani:

– Az idetartozó angyalok váljanak ki az újoncok közül, menetoszlop, és irány a palota!

Riadtan fordulok Amolen felé, ijedtemben egy szót sem tudok kipréselni magamból.

– Ne félj, együtt maradunk! És figyelj mindenre! – hallom hirtelen távolodó suttogó hangját, ahogy felemelkedem mellőle.

Hátrafordulva repülök, hogy lássam még a barátomat, amíg be nem sorolok a menetoszlopba. Beleolvadok a számtalan, hozzám hasonló angyal tömegébe, ő biztosan megmondaná a pontos létszámunkat, de szerintem engem már nem tud megkülönböztetni. Én még látom őt, mosolyogva felénk int.

Raguel a jelentősen megcsappant újonccsapat elé repül.

– Ti pedig kövessetek a légióitokhoz a hatodik mennyországba!

Egyszerre rugaszkodunk el. Egy nagyobb, fehér és színes angyalokból álló menet veszi lefelé az irányt, egy kisebb, színes angyalokból álló csapat pedig a kapu felé távolodik, nyomában egy szárnyas antiloppal.

✤Kerun a Földön✤

 „Kerun a házak felé indult, talált is egy gazdagon kivilágított nagyobb épületet, ahol több kék-fehér taxi várakozott. Választott egyet, és alig több mint félórás út után kiszállt az elágazásnál, amiről Suifa beszélt. A kihalt magánút sötét erdőn keresztül vezetett felfelé a hegyek közé. Harcosként megszokta a kemény edzéseket, ezért könnyedén haladt, szerencsére egyetlen autót sem látott, senkivel sem találkozott. Az ösvényhez érve betért az örökzöld fák közé. Az ébredező erdő neszei, a levelek közt átszűrődő vöröses fény és a természet illata minden érzékét lekötötték. Megvizsgálta az aljnövényzetet, ahogy rajta lépkedett, megtapogatta a fák törzsét, meg is szagolta őket, démonvadász szokása volt, hogy megjegyezte a szagokat. Minden neszre figyelt, szinte hangtalanul mászott a meredek ösvényen felfelé. Látott több állatot, leginkább kígyókat, de észrevett egy hatalmas, barna baglyot is a fák között. Okos, sárgán világító tekintete sokáig követte Kerun lépteit, aki nem is látott még ekkora példányt, pedig elég gyakran járta a negyedik mennyország erdőit. Volt olyan csodálatos szépségű kígyó is, amit percekig figyelt, a háta selymes, szinte világító zöld színben játszott, a hasa sárgában pompázott. Olyan fenséges volt, hogy az Úr jutott eszébe róla, tudta, hogy rajta kívül senki nem képes ilyen csodát teremteni.

Azután hirtelen elkezdtek démonvadász ösztönei felerősödni, szinte áttörték az emberi alak korlátait. Érezte, hogy a látása élesedik, már olyan távolságra ellátott az erdő mélyén, hogy az a gyanúja támadt, megérkezett a ház közelébe. A hallása is egyre erősödött, a tapintása a fák törzsén már nemcsak a kérget, hanem az alatta mozgó rovarokat is érzékelte. Megnyalta a következő fa kérgét, és azonnal megérezte a démonok verejtékének jellegzetes ízét. Megtorpant, és úgy döntött, megvárja Suifát, mielőtt visszatarthatatlanul előtör belőle démonvadász lénye. Kardját levette a hátáról, a földre tette, és leereszkedett az egyik fa tövébe. Türelmesen várt, közben pedig a penge rúnáit figyelte, amelyek azonnal jelezték volna ragyogásukkal, ha fenevad közelít hozzá. Fejét forgatva szagolta a levegőt, tudta, hogy megérzi barátja jellegzetes angyalillatát, amikor megérkezik.

A csipkepalota óriási lépcsősora előtt landolunk. Angyalok hosszan elnyúló sora fogad bennünket, a lépcső első fokán egymástól egyforma távolságban várakoznak, bizonyára ők az eligazítók. Azonnal tudjuk, hogy mit kell tennünk, mindenki a hozzá hasonló színű angyal elé áll.

A palota kapujában Sandalphon jelenik meg, valamennyien a magasba emeljük a tekintetünket.

– Üdvözöllek benneteket a Mennyei Lakóhelyen! – zeng erős, kissé mély hangja, ami ilyen távolságból is tisztán hallható. – Az eligazítók elvezetnek a szállásaitokra, majd hívást kaptok a légiókhoz. Atyánk úgy teremtett titeket, hogy mindent tudtok a munkátokról. Ez jusson mindig eszetekbe, ha elbizonytalanodtok. Ha tanács kell, a feljebbvalótok bármikor a rendelkezésetekre áll. Jó munkát az emberekkel! – int felénk, majd el is tűnik.

Persze, hogy nem volt itt, nyilván ez is egy szokásos kivetülés, míg máshol teszi a dolgát. Azért jólesett, ahogy önbizalmat öntött belénk.

Nagyjából az őrangyal újoncok tömbjének a közepén állok, nem is látom, hogy mi történik az elején. Érzékelem, hogy mindenki felemelkedik előttem, ezért velük együtt lendülök. A többi tömb is elindul, úgy szállunk minden irányba, mintha fénysugarak futnának szét az égen. Hosszasan repülünk a fehér tornyok között, mire megpillantom a mi városrészünket. Itt az összes házat a mi rúnánk díszíti.

– Ezek a szállásaitok – emelkedik elénk a vezetőnk. – Pihenjetek egy kicsit, majd amikor meghalljátok a hívójelet, jelentkezzetek a légiótokban!

– Miről ismerjük meg a sajátunkat? – kérdezi az egyik társam.

– Már belétek kódoltam, sőt azt is, hogy hol találjátok a légiótokat – válaszol, és azonnal visszarepül arra, amerről jöttünk.

Hát, érdekes, ahogy a szárnyam elindul jobbra, egy távolabb eső épület felé. Ráfekszem a szélre, hagyom magam. Az egyik oszlopos, nyitott szinten landolok, hófehér, díszes ajtók és ablakok fogadnak. Gyönyörű növények közt lépkedek ráérősen ahhoz a bejárathoz, amelyik már akkor kinyílt, amikor ideértem. Nem tudom, mennyi időt töltök itt, de addig is szép helyen élhetek. A szobámat betölti a kinti virágok illata, ablakaim néznek a nyitott részre is. Egyszerű, mégis szép bútorok. Kényelmesnek tűnő két fotel, kis asztal, ágy, függönyök, virágok a vázában, minden hófehér.

Az egyik oldalfalat a padlótól a mennyezetig számtalan angyali rúna borítja. Meg sem lepődöm azon, hogy mindegyiket felismerem. Tudom, ha bármelyiket megidézem, azzal irányítom az erőt, amit képvisel, így azonnali segítséget tudok nyújtani a védencemnek. A rúnák többsége érzelmeket generál, olyanokat, mint a megbékélés, megbocsátás, nyugalom, együttérzés, elfogadás, bűnbánat, szeretet, igen soká tartana felsorolni őket. Vannak gyógyító, védelmet nyújtó, erőt és bátorságot adó, emlékeket felidéző, sőt tehetségfejlesztő rúnák is. Ezenkívül látok olyanokat, amik az én munkámat segítik. Például felfedezem köztük azt, amivel a természeti angyalokkal tudok együtt dolgozni. Megakad a szemem azon a rúnán is, amit a védencemet megkörnyékező gonosz erők ellen tudok bevetni, míg megjönnek a démonvadászok.  Kerun jut eszembe, de jobb, ha nem így találkozunk.      

A másik oldalfalat védelmező angyalrúnák díszítik, ezek a feljebbvalók jelei. A hetek állnak legfölül, alattuk a légiók parancsnokai, azok alatt pedig a többi, egészen a közvetlen vezetőkig. Jó, ha memorizálom őket ráérős időmben. A mi közvetlen vezetőnk Raphael, de nem árt ismernem a többiekét sem. Ezeknek a rúnáknak a megidézése biztosítja az angyalok általános védelmét. Persze, ha nagy a baj, akkor hívni is kell valamelyik felettest, de Raguel közölte, hogy badarságokkal nem zavarhatjuk őket.

Azt mondták, pihenjünk, így végigdőlök az ágyon, és beleveszek a virágok illatába. Ma születtem, és annyi minden történt, hogy rám is fér a pihenés. Gondolataim a mennyország különböző szintjein kószálnak, látom magam előtt újra a színeket, a szépséget, a temérdek angyalt, akik a mindent átható rendet szolgálják.

Újraélem a borzongást is, ami elkapott a második mennyország sötétségének a határán. Szinte érzem a démonok jéghideg energiáját. Eszembe jut a harmadik mennyország is, ahol a barlangok mélyén élő gonosz emberi lelkeknek rendszeresen a tűzfolyamon kell átkelni, hogy szüntelenül szembesüljenek a bűneikkel. Sajnálom őket, de tudom, hogy a megtisztulás után jobb helyre kerülhetnek. Nem, nem vonom kétségbe Atyánk szeretetét, tudom, hogy mindezt azért rendelte el, hogy ne kelljen lemondania róluk. Aki viszont nem bánja meg, amit tett, az jobb is, ha nem kap többé esélyt arra, hogy bántsa az embereket.”

Nem kellett soká várnia, hamarosan egy alig kivehető illat közeledett felé egy éles fénysugár kíséretében, majd Suifa hangja szólalt meg a feje felett:

– Régóta vársz?

– Te így közlekedsz? Nem félsz, hogy észrevesznek? – mordult Kerun Suifára, aki helyet is foglalt a fa egyik ágán, átvilágítva ezzel annak leveleit.

– Emberi alakban egy nap alatt sem értem volna ide, nem beszélve a pénzről, ami nekem ugye nincs, ahogy telepatikus képességem sem, hogy megússzam az utazások árát. Ne morogj már! Én is örülök, hogy látlak!

– Alig vártalak, nem tudom már visszatartani a démonvadász énemet. Érzem, hogy kitör belőlem – emelkedett fel Kerun a fa tövéből. – Láttad idefelé jövet, hogy milyen messze vagyunk a háztól? A fákon démonverejték nyomait fedeztem fel.

–  Olyan húsz szárnycsapásnyira lehet – felelte Suifa lecsúszva a fa törzsén, majd karcsú fényoszlop formát vett fel, úgy világított Kerun szemébe. – Arra gondoltam, hogy te is válthatnál, és kihasználva a házba is beszűrődő hajnali fényeket, belopózhatnánk, mint két fénysugár, hogy körbeszaglásszunk.

– És hová tegyem a kardomat? Rohanjak vissza érte, ha szükség lenne rá? – kérdezte Kerun hunyorogva.

– Igazad van, egyedül megyek, itt várj, és ne mozdulj! – szólt Suifa, majd újra fénysugárformára váltott, és elhúzott nyugat felé.”

Vélemények

"Manapság annyi angyalos munka jelenik meg, ennek okán semmi jót nem vártam tőle. Ám ahogy haladtam az olvasással, a történet mind jobban magával ragadott. A gnosztikus szövegekből megismerhető mennyeket az írónő olyan képi erővel jelenítette meg, hogy szinte én is az angyal-újoncok között éreztem magam, s velük együtt csodálkoztam rá a káprázatosan szép mennyei tájakra és azok lakóira.

A hangsúlyosan láttató leírásokba érzékletes, bájos és humoros párbeszédek vegyülnek, jól ábrázolva azt, hogy a mennyek világai vidám és boldog helyek.

A szereplők kalandjait olvasva egyre inkább elhatalmasodott bennem az érzés, hogy talán nem is igazából regényt olvasok, hanem egy valódi személyes beszámolót. Időnként a hátam is borsódzott, s tekintgettem körbe a szobámban, vajon az angyalok figyelnek-e, amint éppen róluk olvasok.

A legmélyebb és legőszintébb elismerésem a kötet szerzőjének, remélem, mihamarabb folytatja ezt az angyali történetet, s az angyalok példájának bemutatása, tanulmányozása révén, az olvasó lélekben és emberi mivoltában is nemesedhet, közelebb kerülhet Teremtőjéhez."
Arany László
író, szak- és műfordító, tudományos kutató
"Imádtam a könyv minden sorát! A történet az angyalokról egyszerre fantasztikus, csodálatos, felemelő és humoros. Nagyon tetszett! Az én szívemnek különösen kedvesek az angyalok mivel volt szerencsém megtapasztalni az őrangyalomat gyönyörű fehér fényvillanások formájában. 😇Tudom hogy léteznek. ❤️😇Köszönöm az írónőnek a könyvet, és kíváncsian várom a folytatást!"
"Türelmetlenül vártam a könyvem érkezését. Ahogy megérkezett és időm engedte olvastam, az oldalak csak fogytak, szárnyaltam a szereplőkkel. Számomra egy élmény volt, szeretem az angyalokat. Aki szintén úgy érez mint mi, ajánlom a könyvet. Várom a történet folytatását. Köszönöm. 😇🙏😇"
"Nagyon szuper könyv. Nem tudtam letenni, egy nap alatt olvastam ki. Csak ajánlani tudom mindenkinek."
"Imádtam minden sorát. Fordulatos, néha vicces, volt, hogy izgultam a szereplőkért. A vége zseniális, remélem, lesz még folytatása. 2 nap alatt olvastam el, nem lehet letenni. ❤❤❤"
"Elolvastam, fantasztikus, csodálatos, jól utaztatja az agyat, lelket. 😇 Csak ajánlani tudom minden angyal kedvelőnek. 🙏😇"
"Gratulálok ehhez a csodálatos könyvhöz. Mielőtt elkezdtem volna olvasni elhatároztam, hogy jó lassan fogom lapozgatni, hogy minél tovább tartson. Nem jött össze mert a harmadik napon nem bírtam elaludni, és majdnem a végére értem. Aztán kicsit szomorúan konstatáltam, hogy kiolvastam. De vajon mi lesz Suifa védencével? Hogyan alakul az élete? Remélem ezt is megtudjuk a folytatásból, most már tudom, hogy lesz az is. Kívánom, hogy nagyon nagy siker legyen ez az igazán szórakoztató, ugyanakkor igényes, az angyalokat nagyon részletesen, emberi szemszögből bemutató regény. Ezen kívül rengeteg sok új információval gazdagodtam a "Hetek" mindennapjairól, feladatairól. Nagyon várom a folytatást."
"Csodálatos, imádtam olvasni! Ajánlom mindenkinek. Már nagyon várom a következőt."
"Remek elsőkönyves debütálás volt ez a szerző részéről. Kaptunk kis mitológiát, kis vallást, egy kis fantasyt és izgalmat, amiből ez a nagyszerű regény született. Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki egy könnyed fantasy olvasmányra vágyik. De vigyázat, függőséget okoz. Nem egészen két nap alatt végeztem vele, és most várhatom a folytatást. Remélem, minél hamarabb kezembe vehetem 😉"
"Kész vagyok. Elolvastam. Azt hittem hogy a szokásos könyvmoly módon gyorsan átrágom magam rajta, de nem így történt. Az elején olyan fantasztikus részletességgel mutattál be minden angyalt, minden szintet, a szereplőket és az ő jellemüket, hogy időről-időre megállva azon kaptam magam, hogy mindebbe a csodába belemerülve mosolyogva ábrándozok erről a világról. Tetszett a történet, együtt izgultam a szereplőkkel, a démonok részletes bemutatása is nagyon jó volt - bevallom, ez volt az egyik kedvenc részem, a fantasztikus csatajelenetről nem is beszélve. Remélem hogy mihamarabb kezemben tarthatom a folytatást, kíváncsi vagyok a hetvenkettőkre! Egyszóval gratulálok a könyvedhez, nekem egy élmény volt olvasni! Nagyon szépen köszönöm! 😊"
"Tiszta szívből csak ajánlani tudom ezt a csodálatos könyvet! Én, mint kezdő médium, láttam pár dolgot, láttam szférákat, ahova földi életünk után kerülünk, láttam szellemi vezetőket, és csodálkozva olvastam azokról a helyekről, lényekről, amely az Angyalnak születtem könyvben bemutatásra kerülnek... sok médium vagy nem látja, vagy nem beszél a közvetítések során ezekről a szférákról, de Suifa tökéletes leírást ad róla... tudom, hogy regénynek készült, de ez a könyv annál jóval több... a homályzóna például, igenis létező hely, én itt inkább öngyilkosokkal találkozom, vagyis szenvedő lelkekkel. Izgatottan várom, hogy a kezemben tarthassam, és olvashassam ezt a remek művet.😊"
"Szuper volt! Nagyon izgi lett a végére. De azért őszinte leszek, jó? Nekem kicsit sok volt a leírás. Gondolom, nagyon sok munkád volt benne, hogy ennyire részletesen kidolgozd a mennyországot és az egyes angyalokat... De tényleg szívből gratulálok, mert szuper lett a könyv a sok leírás ellenére, volt benne izgalom, érzelem, humor."
"Nagyon jó volt a könyv, rekord idő alatt kiolvastam. Jót tett a lelkemnek."
"A kidolgozottság annyira átitatja a leírásokat, hogy tényleg úgy éreztem, mintha egy igazi világba kerültem volna az olvasásával. El nem tudom képzelni, mennyi munka áll a háttérben, de szeretném, ha tudná, hogy nem volt hiába való! Megérte minden egyes percet ezzel foglalkozni, s nemcsak azért, mert különleges élményt nyújt, hanem mert így, ilyennek senki sem tudta volna átadni azt, amit ön tapasztalt vagy meglátott Istenből és a világából. Köszönöm, hogy kitartott a megírása mellett!"
"Kedves Nellykém! Csodálatos volt a könyv! Élveztem minden percét! Alig várom a folytatását! Köszönöm szépen, hogy meg osztottad velünk ezt a csodát. "
"Kedves " Suifa"! Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet! Fantasztikus élmény volt olvasni, felismerni, átélni! Lebilincselő írás, mélyen elgondolkodtató tartalom! Köszönet érte! Ha az Univerzum "úgy hozza", bármikor, boldogan csatlakozom a Hármasotokhoz. Lélekben❤ Őszinte tisztelettel, és szeretettel!"
"Elolvastam az első részt. Ott jártam, repültem, izgultam és remegtem. Átéltem a történteket. Még a hatása alatt vagyok. Köszönöm, hogy megírtad és olvashattam!"
"Az egész történetet átjárja a bajtársiasság, a hűség, az elhivatottság, a szeretet, és egyfajta bájos humor. Suifa írói stílusát leginkább a "léleksimogató" szóval tudnám jellemezni. Úgy vélem, hogy egy komoly sztori kezdete ez a könyv, kellemes ibolya illatba és szivárványszínekbe burkolva, itt-ott angyali nevetéssel, és a tisztító tűz erejével."